Vegetáriánus 1996. január A vegetárius életmód Sant Darshan Singh A tudomány manapság ugyanarra a felismerésre jutott, amelynek a Szentek és misztikusok már Ősidők óta a birtokában vannak. A modern táplálkozási kutatások igazolják a vegetárius étkezést, amelyet különösen spirituális úton haladók részesítenek előnyben. A vegetárius táplálkozás minden szempontból - úgy fizikai, etikai, mint szellemi szempontból - a legmegfelelőbb az ember számára. Sok jelentős filozófus, művész, költő, író és néhány bölcs uralkodó ugyancsak vegetárius volt. Példa erre: Nagy Ashoka akbár király, Issac Newton, Percy Bysshe Shelly, Lev Tolsztoj, Mahatma Gandhi, Albert Sweitzer. Életük folyamán érzékenységüktől és együttérzésüktől vezetve gyakorolták az erőszaknélküliséget minden teremtménnyel szemben. G. B. Show életéből ismerünk egy anekdótát: Egyszer súlyosan megbetegedett. Az orvosok azt mondták, ha nem eszik tojást és húst, meg fog halni. De ő szigorú vegetárius volt. Megtagadta az orvosok utasításait, akik azonban ragaszkodtak álláspontjukhoz, és kijelentették, nem vállalnak felelősséget az életéért. Ekkor G. B. Show szólította személyes titkárát. Az orvosok jelenlétében lediktálta utolsó kívánságát: "Ezúttal ünnepélyesen kijelentem végső akaratomat. Mihelyt nem vagyok foglya fizikai testemnek, a következő gyászmenet kövesse koporsóm a temetőbe vezető úton: először madarak, másodszor bárányok, juhok, tehenek és a többi állat ebből a fajból, harmadszor élő halak akváriumban. Minden gyászoló viselje a feliratot: "Az Úr legyen irgalmas jótevőnkhöz, G. B. Shaw-hoz, aki életét áldozta, hogy megmentse a miénket!" A mély együttérzésű Leonardo da Vinci szintén vegetárius volt. Ha bezárt madarat látott, megvásárolta azt a tulajdonostól, majd kitárta a kalitka ajtaját, és örömmel pillantott a szabadba repülő madár után. Isten gazdag választékot adott nekünk táplálékul: magokat, zöldségeket, gabonaféléket, hüvelyeseket és gyógynövényeket. Tejtermékek is rendelkezésünkre állnak, anélkül, hogy állatokat kellene ölnünk. Az egyébként igaz, hogy létünk fenntartásához életet kell pusztítanunk. Az élelmünket szolgáló növények és baktériumok is ,melyeket belélegzünk, élnek. A karma törvénye érvényes a vegetárius étkezésre is. De étel nélkül nem létezhetünk. Ezért a szentek azt tanácsolják, válasszunk olyan táplálkozási módot, amely a legkevesebb fájdalmat okozza, a legkevesebb kárt idézi elő. Emlékemben él egy, ezt meglehetősen jól szemléltető eset. Sant Kirpal Singh 1948-ban több hónapra visszavonult Rishikeshbe. Néhány hetet töltöttem vele. Roppant egyszerűen éltünk ott. Például tányérként leveleket használtunk. Az egyik nap ezeket gyűjtöttem vacsorához. A szeretett mester felszólított, számoljam meg őket. Néhánnyal több volt, mint a vacsorán résztvevők száma. Ekkor arra kért legyek figyelmesebb a jövőben, és előbb számoljam meg az együtt étkezőket. Majd hozzátette: "Két levéllel többet szakítottál le. Bennük is van élet." A tudomány szerint az összes anyag a periódusos rendszerben elhelyezkedő kémiai elemek különböző összekapcsolódásából áll. Kelet régi írásai egy további dimenzióra muatatnak. Egy életerőről beszélnek, amely benne lakik az élet minden formájában. Öt alkotóelemből áll: víz, föld, túz, levegő és éter. Ezek különböző módon tevődhetnek össze. Az emberi test mind az öt elemet tartalmazza, a legmagasabb rendű és legértékesebb teremtmény. Az emberölés a legnagyobb véteknek számít. Mindenkor halállal, vagy életfogytiglani börtönnel büntették. A következő legértékesebbek a négylábúak vagy emlősök. Ezek négy elemet birtokolnak. Hiányzik belőlük az éter, vagy oly csekély mértékű, amely alig bír jelentőséggel. Megölésükkor értéküknek megfelelő büntetést ír elő a törvény. A harmadik kategóriába tartoznak a madarak. Bennük három elem aktív: víz, tűz és levegő. A madárölés általában nem jár büntetéssel. Védett madár vadászata legfeljebb kevés bírságot von maga után. Még kevesebb értékűek a hüllők, kukacok és rovarok. Csak két elemet tartalmaznak: földet és tüzet; a másik három csak rejtve fordul elő. Alig akad ország, ahol törvény büntetné az ilyen élőlény elpusztítását. Legkevesebb értékűek a gyökerek, zöldségek és gyümölcsök. Egy elemet a vizet tartalmazzák aktív formában. Így etikailag a legkevesebb fájdalmat okozó táplálkozás. Ha ezt követjük, a legkevesebb karmikus tartozást vesszük magunkra. Sarmad a 17. században élt zsidó származású szufi, a következőképpen foglalta össze ezt az igazságot: Az élet fénye maga az ÚR, alszik az ásványok régiójában; álmodik a növények országában; felébred az állatok birodalmában és teljes tudattá virágzik az emberben. Hasonló nézetet találunk a modern szellemi és filozofikus gondolkodók írásaiban. Teilhard de Chardin (jezsuita teológus) például az Emberi jelenség c. könyvében megemlíti, hogy az élő organizmusokban különböző tudatfokozatok uralkodnak. Ezek az organizmus mindenkori bonyolultságától függenek. Állítása szerint a tudat annál tökéletesebb és felismerhetőbb, minél gazdagabb, bonyolultabb és eredetibb a létforma. Legmagasabb foka maga az ember. A táplálkozás ilyen meglátása lényegében hasonló irányvonalat mutat a régi írások tanításaival. Ha felismerjük, testünk életben kell tartanunk, de ugyanakkor az erőszaknélküliség célját sem veszítjük szem elől, akkor folytassunk vegetárius életmódot, mert az életben így okozzuk a legkevesebb kárt. Sokan téves nézetet vallanak a vegetárius koszt táplálékértékéről. Úgy vélik nem tartalmazza az összes szükséges tápanyagot. A legfőbb ellenvetés a protein (fehérje) hiánya. De a legújabb kutatások egyértelműen bizonyítják az elegendő fehérje, valamennyi nélkülözhetetlen vitamin, ásványi só és kalória mennyiségének jelenlétét. Vezető táplálkozási szakemberekkel állok kapcsolatban. Véleményük szerint a kiegyensúlyozott vegetárius koszt ellát az összes szükséges tápanyaggal. Tény, hogy az amerikai táplálkozási hivatal fogyasztók újságja, az "FDA Consumer" dicséri a vegetárizmus hatékonyságát és hasznát. Egyik cikkében utal a Tudományos Nemzeti Akadémia Táplálkozási Bizottsága 1974-ben kidolgozott tanulmányára. Az eredmény: "Az a nézet, hogy a vegetáriusok nem képesek testük szükségletét hús nélkül fedezni, egyértelműen a fantázia birodalmába tartozik." Továbbá: összehasonlításul az alkoholt, drogot és húst fogyasztó személyekkel, a vegetárius egészségesebben táplálkozik, a kalóriát, a vitaminokat, az ásványi sókat jobban fel tudja dolgozni és hasznosítani. Ugyanis az alkohol és a drogok értékes tápanyagokat vonnak el a szervezettől. Minél több kutatás folyik ezen a területen, annál inkább arra a meggyőződésre jutnak a tudósok, biológusok és táplálkozási szakemberek, hogy a vegetárius koszt a legtáplálóbb és a legegészségesebb. A legerősebb és legkitartóbb állatok a növényevők. Az elefánt, az ökör, a ló erejükről és munkaképességükről ismertek. Még a motorteljesítményt is lóerőben mérjük. Amint az már a fentiekben elhangzott, sok nagy alkotó gondolkodónk vegetárius volt. Ez ellentmond minden olyan állításnak, amely szerint a vegetárizmus akadályozná a legmagasabb intellektuális fejlődést. Fiziológiai szempontból is vegetárius életmódra teremtették az emebrt. Testi felépítése szerint nem tartozik a húsevők kategóriájába. amelyeknek például nagy tépő- vagy szemfoguk és karmuk van, az áldozat feltépésére vagy szétszakítására. Ezek hiányoznak az embernél. Fogazatunk a növényevőkéhez hasonló. A különlegesen lapos zápfogak az élelem megőrlésére alkalmasak. A húsevők bele rövid (körülbelül háromszor olyan hosszú, mint a test törzse). Így a hús - mielőtt rothadásnak indul és méreganyagokat képez - megemésztődik és kiválik. Ezzel szemben az ember és a növényevő állatok belei igen hosszúak (körülbelül tíz-tizenkétszer olyan hosszú, mint a test törzse). Ha megállunk és elgondolkodunk, fel kell ismernünk, a táplálék hatását testünkre, érzelmeinkre és gondolkodásunkra. Ha az erőszaknélküliség és könyörület jegyében igyekszünk élni, ha derültebbé és békésebbé szeretnénk válni, ha megpróbálunk elménken és érzékeinken úrrá lenni, akkor kövessük azt a táplálkozást, mely bennünket ezen célok elérésében segít. Attartól ránk maradt egy nagyon szép történet Rabia Basri, a nagy szufi szent nő életéből. Egyszer, midőn a hegyekben vándorolt, egész csapat vadállat - szarvas, gazella, kőszáli kecske és vadszamár - sereglett köré. Rátekintettek és igyekeztek a közelébe férkőzni. Hirtelen Hasan-al-Basri bukkant fel. Amint megpillantota Rabiát, elindult feléje. A vadállatok ebben a pillanatban rémülten menekültek el. Hasan ezt észrevette. Méregbe gurult. Rabiára nézett és azt kérdezte: "Miért félnek és futnak el előle,, ugyanakkor veled olyan barátságosak?" Rabia rákérdezett: "Mit ettél ma?" "Néhány zsírban megsütött hagymát" - hangzott a válasz. Erre így felelt Rabia: "Te az ő zsírukat eszed. Ne csodálkozz hát, ha elfutnak előled." Ha jobban ügyelnénk a táplálkozásra, az befolyásolná az egész életvitelünket. Amikor a római költő, Seneca, Pythagoras tanításait tanulmányozta, vegetáriussá vált. Megállapította, hogy a táplálkozási szokásaiban tett változás jó volt. Csodálkozva vette észre: "szelleme éberebbé és világosabbá vált". A gazdaságosságot tekintve is, a vegetarizmus a legcélszerűbb étrend. Tíz hold legelő szükséges egy meghatározott állati fehérje előállításához, de csak egy hold terület ugyanazon növényi fehérje kinyeréséhez. Húselőállításnál tehát kilenc hold kárbavész. Egy font húshoz tizenhat font gabonát kell egy állatnak elfogyasztania. Tehát tizenöt font gabona elpazarlódik. Isten lehetőséget nyújtott valamennyi gyermeke táplálására; a természet gazdagságát ajándékozta nekünk. De mégis, ha alaposan körülnézünk, megállapíthatjuk, sok millió ember hal éhen a világban. Érezzünk együtt embertársainkkal, hasson meg mélyen bennünket mások fájdalma. Legalábbis, próbáljuk meg a legnagyobb hasznot húzni Isten adományából. Ebből a nézőpontból is a növényevő étrend a legésszerűbb. A ragadozó csak életben maradásáért üti le zsákmányát. De az ember, amikor elfordul a vegetarizmustól, semmi esetre sem hivatkozhat kényszerre. Ténylegesen a vágy, feladni fajának természetes életmódját, rendkívül pusztító és etikailag nem elfogadható. Jogosult a mondás, az ember rosszabb, mint az állat, amikor állatként viselkedik. Ha mindazok, akik húst esznek, végignéznék a vágóhídon az ún. "húselőállítást", rögtön megváltoztatnák véleményüket. Az emberre gyakorolt hatásuk szerint különböző kategóriákba lehet a táplálékainkat sorolni. Indiában három nagy csoportra osztják: Szattvikus vagy tiszta étel, Radzsikus vagy izgató (stimuláló) étel Tamasztikus vagy eltompító, restté tevő étel. Szattvikus étel: zöldség-, gabona-, babfélék, hüvelyesek, gyümölcsök és diók, valamint tej vaj és mértékkel sajt. Ez a táplálék derültséget és kiegyensúlyozottságot okoz. Úgy mondják távoltartja értelmet és szívet mindenféle tisztátalanságtól. Radzsikus étel: bors, fűszerek, serkentők, savanyú és keserű drogok. Az ilyen táplálék izgató és ingerli az érzékeket. Tamasztikus étel: állott ételek, hús, hal, baromfi, tojás és alkoholt tartalmazó italok. Ez a fajta táplálék tunyaságot okoz. Gyakran megkérdezik tőlem, miért ne együnk megtermékenyítetlen tojást, amelyet néhányan "vegetárius tojás"-nak is neveznek. Attól eltekintve, hogy amegtermékenyítetlen tojás egy be nem teljesedett életformát képvisel, a hatása eppen olyan negatív, mint a megtermékenyítetté. Eltompítja a szellemet és lángra lobbantja a szenvedélyeket. A Szentek és a bölcsek időtlen idők óta figyelembe veszik ezeket a tényeket, és csak szattvikus ételeket fogyasztanak, mert a lelki fejlődést ez segíti elő legerőteljesebben. Aki az önmegvalósítás útján akar haladni, az tartson szigorú vegetárius diétákat. A különböző vallási és misztikus hagyományok vizsgálatánál láthatjuk, valmennyi vegetárius étrendet ajánl, sőt megkíván. Példa erre Pythagoras és tanítványai, akik szigorú vegetáriusok voltak. A görög bölcs a következőket tanította: "Barátaim, ne szentségtelenítsétek meg testeteket tisztátalan étellel. Van elég gabonánk és gyümölcsfánk; ííletes zöldségeink és gyökereink, melyeket könnyű megfőzni. Tejből és mézből sincs hiányunk. Földünk gazdag tiszta és ártalmatlan táplálékokban. Szükségtelen tehát olyasmit ennünk, amelyért vért kell ontani és ártatlan életeket kioltani." Sok híres ókori filozófus, mint Platóm, Plotinos, Empledoklés, Apollónios, Plutarkhos és Porphyrius vegetáriusok voltak. Ugyancsak több ókori misztérium kultuszban - pl. az orfikusoknál és az esszénusoknál - a beavatás előfeltétele volt a vegetárius táplálkozás. Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, Isten a Genezisben ezt mondja: "Ímé néktek adok minden maghozó füvet, az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül." (1. Mózes 1.29) Sőt, a tízparancsolat, amelyet Isten Mózesnek adott, tartalmazza a vegetarizmust. Ha követjük a parancsot, "Ne ölj!", eszünkbe sem jut húst, halat, szárnyast és tojást enni. Hogyan tudjuk máskülönben kijelenteni, szeretjük Istent és az Ő teremtményeit, ha családjának fiatalabb tagjait lemészároljuk? Jézus Krisztus a béke apostola volt; az erőszaknélküliség megtestesülése. Azt tanította: "Aki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is." Ennyire messze ment az erőszaknélküliség gyakorlásában. Ne mfoglalja ez magában Isten alacsonyabb fejlődési fokán álló teremtményeinek, mint a négylábúak, a madarak és a halak kíméletét? Krisztus mindent átfogó szeretetet és teljes erőszaknélküliséget hirdetett. A múlt idők nagy szufi szentjei ugyancsak vegetáriusként éltek. "Aki a szellemi úton halad, ne felejtse el, a saját vérével kell fizetnie, ha húst eszik." Buddha a könyörületes, minden élőlény irányában erőszaknélküliséget tanított, és követői eredetileg vegetáriusok voltak. Mahavira a dzsain vallás alapítója, szigorú vegetárius étrendet ajánlott. Természetesen a vegetarizmus nélkülözhetetlen része a hindu vallási hagyománynak is. Szikh templomokban a szabad konyhák nem adtak húst. Ha a szikhek otthon vallási ceremóniát ünnepelnek, vegetárius ételt szolgálnak fel a szentírás felolvasása után. Egy híres történész beszámol "Dabistan-e-Mazahib" (A vallások tanítása) c. könyvében Guru Arjan Dev speciális nyilatkozatáról: "Guru Nanak követőinek tilos a hús evése". A hatodik szikh guru, Har Gobind is egyértelmű útmutatást adott tanítványainak: "Tartsátok távol magatokat a haltól és a hústól." (Ezeket az útbaigazitásokat a "Hukamnana" nevű köriratban küldték szét, amelyeket Patna Saheb Gurdwara-ban őriznek.) Ha vallási hagyományokat összehasonlító tanulmányokat vizsgálunk, megállapíthatjuk, hogy a szent, vagy mester eltávozása után befejeződik a küdetése, tanításának ezoterikus tartalma hamar feledésbe merül: szertartások és formaságok veszik át szerepét. A tanítások népszerűbbé, valamint nagyobb tömegek számára elfogadhatóbbá tételéhez, az utána jövők a táplálkozásban és fegyelemben fellazulást engednek meg. Jóllehet a misztikus hagyomány egyértelműen a vegetárizmust helyezi előtérbe. Továbbá ne csak táplálkozásunk módját válasszuk meg gondosan, hanem arra is ügyeljünk, mennyit eszünk. Az alapelv: "Egyél, hogy élhess; ne élj, hogy ehess." Sajnos, a legtöbben közülünk azért élnek, hogyehessenek - és túl sokat esznek. Új és ízletes fogásoknak nem tudunk ellenállni, agyonesszük magunkat. Olykor a vendéglátó iránti megbecsülésünk jeléül túlesszük magunkat. De a mértéktelen evés sok egészségügyi problémánk és néhány meditációs nehézségünk okozója is. Seikh Saadi, a perzsa misztikus mondotta: Teletömjük magunkat étellel az orrunk hegyéig, ezért nem látjuk Isten Fényességét. Azt tanácsolja: Osszuk gyomrunkar négy részre; ebből kettőt töltsünk meg egyszerű étellel, egyet vízzel és egyet tartsunk fenn Isten Fényességének. Mohamed próféta életéből ismerünk egy nagyon tanulságos történetet. Egyszer felkereste Őt egy orvos. Felajánlotta a segítségét a betegeknek és a szükségben szenvedőknek a próféta híveinek táborában, Umatban. Tétlenségben töltött el hat hónapot; senki sem betegedett meg. Ezért a prófétához ment és engedélyt kért a távozásra, hiszen szolgálatára nem volt szükség. Hazaret Mohamed szelíd mosollyal az arcán búcsúzott el tőle, miközben megjegyezte, hogy senki sem fog megbetegedni mindaddig, amíg a hívei megtartják utasításait: "Egyél mindig valamivel kevesebbet, mint ahogy az étvágyad megkívánja. Folytass önmegtartoztató, tiszta életet és dolgozz becsülettel a megélhetésedért." A túl sokat evés álmossá és restté tesz. A szellemi úton haladók számára az alvás időt rabol el a meditációtól. Sőt elalszunk a meditálás alatt is, ha előtte túl sokat ettünk. Egyszer elment valaki egy szenthez és eképpen panaszkodott: "Uram nem tudok jól meditálni." A Szent így válaszolt: "Ügyelj a gyomrodra!" Jött egy második: "Nem tudom uralni az elmémet." Felelt a Szent "Ügyelj a gyomrodra!" Megjelent a harmadik: "Nem jó az egészségem." A Szent újra ezt mondta: "Ügyelj a gyomrodra!" Ha kevesebbet eszünk, mint amit étvágyunk megkövetel, elősegítjük a meditációnkat, és óvjuk az egészségünket is. Gyakran találkozom olyan emberekkel, akiknek "Mi a természetes táplálkozás?" kérdése rögeszméjükké vált, és ezáltal szem elől tévesztették a vegetarizmus magasabb emberi és szellemi célját. A vegetarizmus nem öncél, hanem nélkülözhetetlen eszköz egy célért. Az igazi megértés birtokában a táplálkozást nem önmagában szemléljük, hanem egységes filozófia, a teljes életforma részeként. ALbert Einstein, a nagy fizikus, teljes meggyőződéssel hitt a vegetárius életmód lényünkre tett messzemenő kihatásában, és abban, hogy annak egyetemes elfogadása óriási változást idézne elő az emberiség helyzetén. Ha az erőszaknélküliség és a teremtés iránti szeretet útján szeretnénk haladni, akkor tartsuk magunkat szigorúan a vegetárius táplálkozáshoz. Ezt követvén, nemcsak Isten teremtésének fiatalabb tagjaival és embertársainkkal szemben válunk könyörületessé, hanem saját magunkhoz is. Utolsó frissítés dátuma: 2007. március 14., webmaster@vegetarianus.hu