A népköltészet és klasszikus irodalom pünkösdi versei. "A pünkösdi rózsa, kihajlott az útra..." Népköltészet Mi van ma, mi van ma piros pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz, a második napja. Királyné pálcája. szálljon a házára, ha nem a házára, az úr asztalára Lányok ülnek a toronyba, arany koszorúba. Arra mennek a legények. sárga sarkantyúba, levenném a süvegemet, annak örülnétek. Királyné pálcája, szálljon a házára, ha nem a házára, az úr asztalára. (Papp L. gy. 1958) Mi-mi-ma-ma, mi van ma, piros pünkösd napja, holnap lészen, holnap lészen a második napja. András, pajtás, jól megfogd lovadnak bokrétás száját, zabláját. ne tipossa, ne tapossa a pünkösdi rózsát! Adjon Isten lassú esőt, mossa össze mind a kettőt! Dicsértessék a Jézus Krisztus! (Galgahévíz, Pest m.; MNT II. 196. sz.) Máma van, máma van Piros pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz A második napja. András, bokrétás jól megfogd Lovadnak a zabláját, Hogy ne tapossa, hogy ne tapossa A pünkösdi rózsát. Erre mentek a kisasszonyok Szép gombos ruhába Beleléptek véletlenül Pünkösdi rózsába. András, bokrétás jól megfogd Lovadnak a zabláját Hogy el ne tapossa A pünkösdi rózsát. (Schram 1972: 73) A pünkösdi rózsa, kihajlott az útra, szedje föl a menyasszony, kösse koszorúba. Lányok ülnek a toronyban, gyöngyös koszorúban. arra mennek a legények sárga sarkantyúban. Segélje a királynénkat, Királyné asszonyunkat Pár tojással, pár kaláccsal, Pár katonaforintokkal! (Himod, Győr-Sopron m.; Tátrai Zs. gy. 1967). Elhozta az isten, piros pünkösd napját, Mi is meghordozzuk, királynéasszonykát, Öreg embereknek csutora borockot, Öreg asszonyoknak, kemence kalácsot, Ifjú leányoknak rózsakoszorujok, Ifjú legényeknek szegfübokrétájok, Kisebb gyerekeknek porba való játszás. Jácintus, jácintus, tarka tulipányos Hintsetek virágot, az isten fiának, Nem anyámtul lettem, Rózsafán termettem, Piros pünkösd napján, Hajnalban születtem. Akkor kendergyek legyen, hogy még az esztergyát is megérgye! (Gyöngyösfalu, Vas m.; Tátrai Zs. gy. 1966) Klasszikusaink versei Tóth Árpád - Pünkösdi gyermeknap Itt van, nemde, Ön is vette észre, A gyermeknap, Mely terhet ró kendre? Urnák állnak Kint az utcasarkon, S a sarkadra Lépnek s mondják: pardon! Úrnők mondják: "Pardon! álljon meg kegyed, S ejtsen az urnába Fillért avagy bankjegyet." És az arcunk Szép lesz, mint a kréta, Eszünkbejut tegnapelőttről A margaréta, Hej, S búsan lecsügged a fej. Ámde A bún az ember Könnyen túl ad, S ismét víg lesz a hangulat, Mert Borbély Lili, Ki a táncban cárnő, S aki a legszebb hacacárnő, Ellejti még egyszer A hacacárét, S te úgy véled, jó olvasóm, Hogy nem kár Az utolsó krajcárért, Mely zsebedben maradt még ma, S kiadod azt is Jótékony célra. Azonban A jótékonysági haszonban Percentet ad ő is, A Nagyerdő. Hol illatos lesz a lég A sok néptől, Mint a tepertő, És elfogy sok sör, És sok bor is, És boldog lesz sok káplár És sok Boris, És lezajlik A víg népünnep, Lesz sok rúdmászás És nem kevés Lepényevés És egyéb attrakciói A szent ügynek. Így a város Minden lakója Lerója A gyermeknapi akciót, S csak én egyedül képezek Egy nem ünneplő frakciót. Ajkamon sóhaj rándul át, Mert nem tehetek az urnákba, Legfeljebb, sajnos, Pár zálogcédulát. Túrmezei Erzsébet - Pünkösd után Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye. Pünkösd előtt - ígéretek zenéje. Pünkösd előtt - esedezés, esengés. Pünkösd előtt - halk hajnali derengés. Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása. Pünkösd előtt - koldusszív tárulása. Csendesen várni - várni, hinni, kérni! Aztán - boldog pünkösd utánba érni! S pünkösd után - szent égi erőt-vetten, pünkösd után - Lélekkel telítetten. pünkösd után - bátor tanúvá lenni, pünkösd után - régit kárnak ítélni. Krisztusnak élni és másoknak élni, minden mennyei kincset elfogadni, és pünkösd után - adni, adni, adni! Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság A Lélek ünnepén A Lelket lesem én. A Lelket, amely több, mint költemény. A Lelket, amely sosem volt enyém. A Lelket, amely sosem lesz enyém. A Lélek ünnepén Szomorún zendül egyetlen igém: "Hogy születhetik újjá, aki vén?"... Dsida Jenő - Pünkösdi várakozás Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez... Most váratlanul vágyón megvonaglik És felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És ismétlik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva... És nagy szavát az Úr - kimondja!